A közgazdász a Magyar Szent István rend újraalapítása kapcsán időzött valamennyit annál a kérdésnél: tényleg ez most a legfontosabb? Néhány példát említett is, hogy melyek lehetnek azok:

“A százezer forint alatt keresőcsaknem egymillió munkavállaló pedig nem béremelésért, hanem munkahelye megmaradásáért imádkozik. Hazánk a 2012. évben várhatóan nem gyarapszik, a magyar gazdaság – és ebből eredően az ország – pengeélen táncol.

Magyarország fél, mert mindenkinek van egy kicsi veszítenivalója. Kimondva nem sok: egy kisvállalkozás, egy lakás, maroknyi tartalék pénz, esetleg egy középkategóriás autó. Ennyi a magyarok 95 százalékának az összes vagyona. Vannak sokan, akiknek ennyi sincs. Ezek a polgárok nem örömmel, hanem aggódva várják az új esztendőt. A fiatalok félve vállalnak akár csak egy gyermeket is e zord időkben, a már több gyermeket nevelők tördelik a kezüket, és nem tudják: lesz-e pénz a gyermek élelmezésére, öltöztetésére, iskoláztatására.

Eközben Magyarországon tárgyal a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szakértői stábja: a tárgyalások tétje – mindenki tudja – az ország jövője. November 18-án (a dátum fontos!) ismertették hivatalosan: megkezdődik egy újabb IMF-megállapodás előkészítése, a szerződés véglegezése és aláírása a jövőév elsőhónapjaiban várható.” – foglalja össze a szerzőa “talán” fontosabb ügyeket.

Mindazonáltal nem veti el a kérdést, csak a prioritásokra hívja fel a figyelmet:

“Sokak nevében kérem, hogy a vállalkozások és a lakosság mindennapjait és jövőjét alapvetően meghatározó törvényekkel foglalkozzanak a parlamenti képviselők: lelkiismeretesen, nagy hozzáértéssel. Alaposan vitassák meg a jövedelemszabályozási kérdéseket (adók, járulékok), és tudásukon kívül szívüket-lelküket is adják bele a köznevelési törvénybe. A szakképzést kulcskérdésként kezeljék, a jó megoldás megtalálására ne sajnálják az időt! Konzultáljanak tovább minden érdekelttel annak érdekében, hogy a munkavállalók számára méltányos és a vállalkozók számára pedig betartható új munka törvénykönyve szülessen. Aztán döntsenek, tudva és érezve azt, hogy óriási a felelősségük.

Na ezek után lehet beszélni a Szent István Rend újra- és a Magyar Becsületrend megalkotásáról, illetve az arra érdemeseknek való odaítéléséről. Erre még tudunk várni!”

A teljes írást a nol.hu-n olvashatja el.

Kép forrása: kormany.hu