Nagyon ritkán hallani Orbán Viktor szájából önkritikus megjegyzéseket, az évértékelő beszédei pedig eddig különösen csak a saját sikerekről és a politikai ellenfelek hibáiról szóltak. Most azonban látni lehetett, hogy a kormányfőre igenis hatással volt az elmúlt hónapok nyugati bírálatdömpingje. A miniszterelnök az elmúlt időszak több intézkedéséről és azok bevezetésének módjáról elismerte, hogy azok nem „élete legelegánsabb lépései” és „aligha kerülnek be a politika szépészeti tankönyveibe”. Hivatalban lévő politikustól ennél komolyabb önkritika Magyarországon nem igazán várható el, Orbán Viktortól különösen nem.

A beszéd másik erénye, hogy világossá tette, a Fidesz hosszú távú célja az erős magyar középosztály megteremtése, ami egy messzemenőkig támogatandó célkitűzés. Némileg új elem azonban, hogy ezt a kormányfő a leszakadó rétegekkel kötött szövetséggel akarja elérni, ami a kormányfő minapi „plebejus jobboldali” önmegnevezését is részben magyarázza. Ezen túl a miniszterelnök szokatlanul nyíltan beszélt politikai stratégiájáról: szerinte Magyarországon a középosztály érdekében történő politizáláshoz a nyugdíjasokra is szükség van, hiszen az ő szavazataik nélkül nem lehet választást nyerni.

Viszont hiába akadtak kifejezetten vonzó elemei a miniszterelnök beszédének, sajnos túlságosan látványosak gondolatmenetének a gyengeségei. A miniszterelnök ugyanis a ciklus első felének kormánypolitikáját azzal magyarázta, hogy a kemény intézkedésekre azért volt szükség, hogy megteremtődhessenek az alapjai ennek az új és erős magyar középosztálynak. Másfelől ismét azt állította, hogy ezeknek az intézkedéseknek köszönhetően az ország sokkal stabilabb állapotban van, mint a kormányváltás előtt.

A Véleményvezér számára azonban továbbra sem érthető, hogy az igazságszolgáltatás vagy a médiaszabályozás sokat bírált átalakításának mi köze a gazdasági stabilitáshoz. Azt pedig különösen nem, hogy a jellemzően éppen a középosztály által felhalmozott magánnyugdíj-megtakarítások einstandja, a középosztály egy jó részének munkát adó multik különadóval büntetése, valamint a magyar kkv-k szabályozási és adózási környezetének totálisan kiszámíthatatlanná tétele, illetve a bankrendszer gyengítésén keresztül a hitelhez jutásuk megnehezítése hogyan is segíti a középosztály megerősítését.

Hasonlóképpen nehéz belátni azt is, hogy az a Magyarország, amelyiknek állampapírjait mindenki bóvliba sorolta és most IMF-hitelért kuncsorog, miért is lenne stabilabb állapotban, mint mondjuk két évvel ezelőtt.

A teljes írást a Véleményvezér blogon olvashatja el.