Cölöpöket verünk le – magyarázza lelkesen az autóban Molnár Gyula, miért is ismétlik el mindenhol az országban hetek óta ugyanazt. Bátonyterenyébe tartunk. Félúton járunk, ahogyan az MSZP két vezetője, Molnár pártelnök és Botka László miniszterelnök-jelölt is félúton jár már az utcafórumokkal láncot alkotó Fizessenek a gazdagok! országjáró-kampánnyal. Eddig több mint egy tucat helyszínen mondta már el Botka, amit minden újság- és televízió interjújában, sőt, február 18-i programhirdetése óta valójában minden egyes nyilvános szereplésén megismételt: valódi baloldali fordulatot akar végrehajtani, ehhez luxusadót kell bevezetni, s ezzel párhuzamosan csökkenteni a legrosszabbul élők adóterheit. Tehát: “tegyünk igazságot! fizessenek a gazdagok!”

Az igazságtétel remekül hangzik, de miért kell mindezt ilyen rosszemlékű, sőt, támadó szólamba csomagolni – tudakolom Molnártól. “Nincs ebben semmi populizmus vagy . Ha csak persze nem akarjuk ezt a bélyeget rásütni a jó célra: mert igen, ez cél: igenis nagyobb részt kell vállalni a vagyonosoknak ahhoz, hogy azok, akiknek két forint is számít, megtarthassák azt a két forintot”. Látom, zavarja, hogy még mindig fintorgok, így sebtében előkeres egy számítást, táblázatot, s elkezdi magyarázni a terveket. Azt, hogy valójában hány embert, hány jól kereső magyart érinthet kellemetlenül az adótervük, miközben mennyi minden jót tudnának csinálni a közterhek igazságosabb elosztásával, sokaknak. “De ezt nem mondhatjuk el ilyen részletesen, szakszerűen mindenkinek az utcán, most azért megyünk, hogy a megyei jogú városokban és még több településen megmutassuk, újra itt vagyunk, velük vagyunk és van nekik mondanivalónk. Ennek kellett egy megjegyezhető szlogen. Ezt pedig meg tuti megjegyzik” – nyugtázza lazán. Mielőtt reagálhatnék, folytatja: “lehet, hogy a szlogen nem mindenkinek jön be, lehet, hogy csípi a körúti értelmiség szemét, de az biztos, hogy ma is, és minden nap azt láthatjuk az országban, hogy döbbenetes nyomor van. Majd meglátod.” Hallgatok.

Ami csípi a szemet Körúti értelmiségiként tényleg érdekel, milyen emberek mennek el egy szocialista utcafórumra. Mégis kit vonz a szlogen? Vagy profin odaszervezik a hallgatóságot? Úgy tűnik, is-is. Korán érkezünk, Bátonyterenyén néhány szocialista aktivista fogadja a pártelnököt. Botka még nincs itt, csokit viszont máris kapunk: “mi terenyeiek már csak ilyenek vagyunk” – erőlteti az ajándékozást a bácsi, akit Molnár régi barátként üdvözöl. Egyébként is mindenkit megölel, mindenkivel lekezel – nem unja a dolgot, noha ez az országjárás nem egy hagyományos tornacsarnokos fellépéssorozat. Itt minden helyszínen ismerkedni, tényleg beszélgetni kell, nemcsak előadni és lelépni, így a gyakorló kispapa Molnárnak mostanában csak az éjszakai virrasztás jut néhány hónapos fiával. Kérdezem, szokott-e valami személyes vonalat vinni a beszédeibe az egyes városok lakosainak, tud-e valamit például Bátonyterenyéről. Épp egy könyvet kap ugyanis a város történelméről, na meg persze neki is jut csoki. Belelapoz a könyvbe, “nem, én nem szoktam egyéni élményeket belefűzni a mondandómba, az a miniszterelnök-jelölt. A Botka az, aki mindenhol otthon van az országban, tényleg minden helyen fel tudott hozni valami emléket” – neveti el magát.

A beszámoló a népszava.hu-n folytatódik.