Noha alig három hete még nem átallották kijelenteni, hogy „a számaink túl jók” egy IMF-megállapodáshoz, pontosan az történt, amit mértékadó elemzések hónapok óta jeleztek: mind az idei, mind a jövő évi büdzsé tervezett teljesítményadatait meg kellett változtatni – az idén mintegy százharminc, jövőre már ötszázötvenmilliárdos „kiigazítás” elkerülhetetlen. Ezt ebben az évben egyes tételek zárolásával oldották meg, a 2013-as költségvetésben pedig egyrészt fél százalékkal felemelték a hiánycélt, másrészt az ebből nyert százötvenmilliárdot megfejelték azzal a négyszázmilliárdos csomaggal, amelynek egyébként majd minden egyes bevételi tételéről valószínűsíthető, hogy irreális összegekkel számol. Vagyis a „könyvelést” legalábbis a türelmes papíron úgy-ahogy egyensúlyba hozták – ha ezt a permanens számszaki tákolgatást egyáltalán lehet így nevezni –, de a változatlanul szemérmetlen kormányzati sikerpropaganda most már bumerángként visszacsap: nyilvánvaló lett, hogy Matolcsy vizionált tündérmeséje helyett ez a rezsim gazdasági kataklizmába vezette az országot.

Orbán Viktor ugyan váltig azt hazudja, 2010-ben rosszabb helyzetben voltunk, mint a görögök, de az igazság az, hogy Bajnai és Oszkó egy éve után a büdzsét már konszolidált állapotban, a hasonlóképp tervezhető pálya esélyével vette át. Ha nem kezd bele az értelmetlen és értelmezhetetlen „szabadságharcba” Európával meg a gazdasági törvényszerűségekkel szemben, nem köti magát az egykulcsos adóhoz, a szektorális sarcok mértéktelen kivetéséhez, valamint nem rúgja fel a jogbiztonságot – következésképp nem fagyasztja le a hitelezést, a beruházásokat és a növekedést –, akkor mára Magyarország az unió pénzügyi bajai ellenére sem került volna recesszióba. 

A teljes cikket a 168 Óra Online-on olvashatják.