A választások szabadságát és tisztaságát ellenőrző, legnagyobb tekintéllyel rendelkező szervezet, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet a 2014-es magyar választásokat is megfigyeli. A kampányban szerzett tapasztalatok alapján egy közbülső jelentést fogalmaztak meg.

Szembesítjük a Fideszt kormányzása kudarcaival: Történelmi csúcson az államadósság, két százalék alatt a növekedés, a befektetők menekülnek. Simicska Lajos egymillió forintot keres percenként, a trafikmutyi miatt negyvenezer magyar család ment tönkre. Romokban az egészségügy, 1800 orvos és 3700 szakdolgozó hiányzik. Orvosainkat külföldre űzik.

„Soha többé ne legyen olyan kormányfője Magyarországnak, aki nyugodtan kijelentheti:Rajta kívül nincs más alternatíva. Aki ezt állítja, az nem kormányozni, hanem uralkodni akar.” - idézte Orbán Viktor nyilatkozatát Mesterházy Attila miniszterelnök-jelölt azt követően, hogy a kormányfő elutasította a nyilvános vitát.

Orosz-ukrán háború, sőt talán nem túlzás azt állítani, hogy újabb hidegháború is fenyeget, a magyar miniszterelnök pedig sehol. Hallgat.

Szabad és igazságos lesz-e a magyarországi választás? Washingtonban sorra ezt kérdezték a külügyminisztériumban, az emberként és demokrataként egyaránt kiváló John McCain szenátor irodájában és a külpolitikai kutatóintézetekben. Mindenhol a legfontosabb témák között volt, amit az amerikaiak fölvetettek.

Tisztelt Honfitársaim! A mai napon a köztársaságra emlékezünk. A Magyar Köztársaságra. Emlékezünk, mert Magyarország már csak formailag, látszólag köztársaság.

Az MSZP betartotta a szavát. Ezt nem mindenki mondhatja el magáról. Vállaltuk, hogy miről szóljon, s miről ne szóljon október 23-a. Itt és csakis itt kezdődhet az együttműködés. Az MSZP mindig az országról, a jövőről, az alternatíváról beszél. Megnyugtathatok mindenkit: ezt fogjuk tenni ezután is.

Sarkosabban fogalmazva, gyáva. Azóta fél, amióta 2002-ben elvesztette a választásokat. Retteg, hogy ez még egyszer előfordulhat. 2010-ben, a kétharmados győzelem után emiatt mindent megtett és mindmáig megtesz, hogy ez ne ismétlődhessen meg. Jól mutatja mindezt a bajai választási cirkusz, amely jócskán túlmutat egy helyi választókerületi voksolás tétjénél.

A 444.hu megszavaztatta olvasóit, hogy mennyiért adnák el szavazatukat az országgyűlési választásokon. A nem komolynak szánt felmérés szerint csupán 29 százalék nem adná el ötmillióért sem a voksát, 27 százalék ennyiért igen, 22 százalék pedig félmillióért.

Magyarország és Görögország a két legsúlyosabb „visszacsúszó” a demokrácia terén Európában – állapítja meg a Demos brit kutatóintézet tanulmánya.

Egy jól működő demokráciában a kormányzó erők nem kizárólag a szavazatszerzést szolgáló, de hosszú távon fenntarthatatlan – akár államcsőddel fenyegető – intézkedésekkel igyekeznek megnyerni a választókat. Egy normális országban a pártok nem felelőtlen – s nyilvánvalóan betarthatatlan – ígéretekkel kampányolnak, hanem bátran felnőttként kezelik a választópolgárokat.

Úgy tudjuk, hétfőn választja meg az Országgyűlés az alapvető jogok új országgyűlési biztosát, az Áder János államfő által jelölt Székely Lászlót, miután előzőleg, aznap még meghallgatják a parlament alkotmányügyi és emberi jogi bizottságaiban.

Rendeleti kormányzás során a végrehajtó hatalom (kormány) az őt létrehozó és ellenőrizni hivatott törvényhozói hatalom (parlament) helyett irányítja az országot. Ez indokolt lehet rendkívüli helyzetekben (háborúban, természeti csapások idején), amelyek annyira gyors intézkedéseket követelnek, hogy nincs idő a demokratikus intézmények körültekintő döntéshozatalára.

Gyakorlatilag közhelynek számít mostanság, hogy a kétharmados többségével (vissza)élő kormánypárti frakciószövetség jelentős létszámbeli fölényét felhasználva tesz arról, hogy különös hordereje sem a Parlamentnek, sem a parlamenti vitáknak ne legyen. (Elég ha a 2011-ben bevezetett kivételes sürgős eljárásra gondolunk.)

Válságtól szabdalt, krízistől sújtott Európa, csak figyelj! Bürokratikus útvesztőben tévelygő Európai Unió, ide süss! Itt a megoldás! Egy erős személyiség, egy született vezető, aki a válság háborgó óceánjáról biztos révbe kormányozná ezt a Titanic-Európa monstrumot. Amelyik eleve rosszul megválasztott útvonalon halad a zátony felé, egy elavult elképzelésekkel navigáló mancsaft vezénylete alatt.

Királynak képzeli magát. Uralkodónak, aki egymaga dönthet életről, halálról. Volt ő már minden: szabadságharcos és puskaporszagot szimatoló harci paripa, disznóólat ganézó kondás. Futballista és forradalmár, papokat csuhásozó, trianoni emléknapról kivonuló botrányhős. Polgári körös vitéz, és pápánál vizitelő ájtatos manó.

Nevezhetjük konszolidációnak, de ez a préda felosztása. Reménykedhetünk a mérsékelt jobbközépben, de Orbán Viktor marka szorosan zár. Kutathatjuk az ideológiát, de csak a pénz útját találjuk. A NER felépült, ám máris válságban van, mert egyetlen igaz momentuma sincs. Rablásból és rombolásból nem épül ország. Más kérdés, van-e bárki, aki ért valamicskét az építéshez.

Az Orbán-rendszer elleni föllépés az EU védőoltása, immunizál a későbbiekben bekövetkező hasonló esetek ellen. Ha tagok maradunk, később még nekünk is hasznunk lehet belőle, ha viszont a kormány sikeresen kivezet minket, az az EU-nak nem fog nagyon fájni, viszont a többi renitens garantáltan érteni fog a példából.

Becsülöm azokat a közírókat, akik méltányosságból, tárgyilagosságra törekvésből, keresik az "enyhítő körülményeket" a politikai ellenfelek megnyilatkozásaiban is. Akik nem vakon vagdalkoznak, hanem igazi jobbító szándékkal boncolgatják a tényeket.

Szégyenben maradt Orbán Viktor. A Tavares-jelentés strasbourgi vitájában a fejére olvasták, hogyan rombolja és veri szét a demokráciát Magyarországon. A szavazásnál szembesülnie kellett azzal is, hogy az Európai Néppárt nem állt ki mellette.