Világfelfordulás Tusványoson
Tisztelettel jelentem, Tusványoson, ezen a nemlétező településen kiesett a világ feneke, abból az alkalomból, hogy Orbán Viktor megejtette rendes évi látogatását, és elénk hintette bölcsességének gyöngyeit.
Világfelfordulás Tusványoson

Nem volt áldás ezen a viziten, rosszul kezdődött, kellemetlenül végződött, és míg tartott, addig elég bizalmatlan volt a légkör, nem kis részben Tőkés püspöknek köszönhetően, bár a rendezvény fölött végig Dániel Péter szelleme lebegett, hogy a végén manifesztálódjon is.

 

Kezdjük az elején: Tusványos nevű település nincs. Van Tusnád és van Bálványos, ezt a kettőt szokták némi hanyag keresettséggel összevonni, érzékeltetvén a primitívnek tartott bennszülöttekkel, hogy oly mindegy, hogy hívják a fatornyos kis falvaikat, ha úgyis évente csak egyszer süt náluk az Orbán Viktor. Illetve a Nap, de van, ahol ezek szinonimák. Nagyon arra utalnak a jelek, hogy Erdélyben egyre kevésbé – de ne vágjunk a dolgok elébe. Bizony, ezt a látogatást még az ág is húzta. Már odafele menet súlyos baleset érte a miniszterelnöki konvojt – a balesetet okozó sofőr meg is halt, magyar részről szépen gyógyulnak a sérültek. A rendezvény végén pedig, mintegy megkoronázandó azt, két erdélyi magyar fiatal paradicsommal dobálta meg mérhetetlenül szeretett miniszterelnökünket, és csak azért pont paradicsommal, mert nem volt kéznél kaszinótojás. No, de ezek lényegtelen afférok, lássuk, mi történt, mit mondott nekünk Orbán Viktor?

 

Több volt az, kérem, mint beszéd. Valóságos Feszty-körkép bontakozott ki belőle a havasok között, erősen kurucos modorban. Ami, ha valóban kurucos volna, tán még illenék is a Rákócziak földjéhez, csakhogy inkább sajátos. De világméretű a vízió: mióta elhangzott, az Európai Unió hanyatt fekszik, darabokban, és marékszám szedi az antidepresszánst, úgy megrázta a sok értékes gondolat. Már rögtön az is érdekesen hangzik, hogy az Unió nem képes választ adni az aktuális kérdésekre, ellenben az erős nemzetállamok igen. Nem kétséges, hogy Franciaország vagy pláne Németország egymaga is megbirkózott volna a válsággal, ha nem is könnyedén, de együtt mégis jobban ment – mármint nekik. Nálunk még nyoma sincs annak a lassú, de biztos növekedésnek, amely egyes nyugat-európai országokban már néha mutatkozik. Azért nem éppen mindenhol. No, de az a lényeg, az Unió felesleges, mert nem oldotta meg a mi összes gondunkat varázspálca útján, mint egy tündér keresztmama. Ha megoldotta volna, gyorsan gondoskodtunk volna új problémákról, ahogy magunkat ismerem. Ezért aztán most megsértődtünk, és durcásan kifizetjük az IMF-tartozásainkat, ezentúl nem is állunk szóba velük, inkább járunk zaciba vagy uzsoráshoz. Teátrális volt, amint Orbán Viktor Tusványosról utasította Varga Mihály nemzetgazdasági minisztert erre a lépésre: ha nem utasítja nem fizetünk? Vagy, ha fizetünk is, nincs reklámértéke? Kampányfogás volt ez, látványos gesztus, nem egyéb. Amint az a hideglelős mondat is, amiben a szétszóratott magyar nemzet „világnemzetté” egyesítését emlegette Magyarország politikai vezetője. A múltkor „élettérről” csevegett, most „világnemzetről” – sok lesz ám a jóból, nem érnek ennyit azok a szélsőjobboldali szavazók.

 

A teljes írást a kuriros.blogbox.hu oldalon olvashatják el.

 

idézet

Botka László

Óriási a tét, 2018-ban le kell váltanunk a kormányt, mert ez az utolsó esélyünk, hogy szabadon választassunk.
Előző
Következő
Önnek is van véleménye? Gyorskomment!
0
 
 

Hátralévő karakterek száma:
Válaszoljon a kérdésre: *
8    *    7    =    


Megjegyzés: A *-gal jelölt mezők kitöltése kötelező.