Útban a börtönegészségügy felé
"Megvalósulni látszik az egészségügyért felelős államtitkár, Szócska Miklós álma: a szakminisztérium 2012-től teljhatalmat kap az ország valamennyi kórháza felett." Mihályi Péter írása az egészségügyi reform szerkezeti önellentmondásairól.
Útban a börtönegészségügy felé

“Még a forintokat számolgató közgazdászoknak is tetszhet ez: X öszszegű közpénzből akkor lehet a legnagyobb mennyiségű egészségnyereséget vásárolni, ha odavisszük a gyógyítókapacitásokat, ahol arra „objektíve” a legnagyobb szükség van. Már zajlik is az előkészítés: „A mélyreható szerkezeti átalakítást a szükséglettérkép és a kapacitástervezési rendszer támogatja, amelynek kiépítése folyamatban van.” – olvashatjuk a Semmelweis Terv 23. oldalán.

 

Kis utánagondolással mégis belátható, hogy ez a szélsőséges módon, államosítással létrehozni kívánt modell valójában a börtönegészségügy modellje. A börtönben valóban reális feltételezés az, hogy a betegek ellátása objektív, orvosilag is igazolható szükségletek alapján történjen. A börtönkórház mindig a legsürgősebb, legindokoltabb beavatkozásokat fogja elvégezni – a szimulánsok, az extra igénnyel rendelkezők nem kapnak elsőbbséget. A rendszer megfordítva is működik: azok a börtönlakók, akik alacsony műveltségük, ismereteik és igényeik alapján maguktól nem mennének el orvoshoz, mégis meg fogják kapni a szükséges ellátást (pl. szűréseket), mert parancsszóval berendelik őket a rendelőbe.

 

Könnyű sorolni azokat a szempontokat, körülményeket, amelyek végrehajthatatlanná teszik a Semmelweis Tervben megfogalmazott struktúraátalakítási koncepciót. Most csak két összefüggésre utalnék.” - írja a közgazdász, és meglehetősen karakteres álláspontját nem hagyja alátámasztatlanul az írás későbbi részeiben.

 

“Kemény korlátja a szükségletalapú kapacitáselosztásnak az is, hogy a közel kétszázezernyi egészségügyi dolgozó (orvos, ápoló, kisegítő személyzet) nem börtönalkalmazott. Azok a területi egyenlőtlenségek, amelyek a terv szerint „a rossz szabályozásból adódó torzulás”-nak tűnnek, valójában csak azt az elemi igazságot tükrözik, hogy ott lehet jól kórházat működtetni, ahol érdemes orvosnak, nővérnek lenni. E probléma túlmegy a hálapénz jelenségén, ami ellenérvként sokak fejében nyilván megfordul. Még csak nem is magyar sajátosság ez, hiszen német orvosok ezrei is mennek magasabb bérért Angliába dolgozni, és a skandináv országok is reménytelenül próbálnak orvosokat találni a sarkköri településekre.” - fogalmaz Mihályi, a reform hatalmi oldalait is említve szerteágazó elemzésében, a konklúzió részeként:

“Az államosítás a gyakorlatban azt is jelenti, hogy a szaktárca minden felelősséget magára húz. A minisztérium korábbi vezetőinek már eddig is sok fejfájást okozott, hogy helyi ügyekkel kellett foglalkozniuk. Anekdotába illő történet, de igaz: amikor egy vidéki, de a minisztérium irányítása alatt álló tüdőszanatóriumból elkóborolt egy budapesti politikus súlyosan beteg, idős édesanyja, a kórház igazgatója aminisztertől kért gyorssegélyt a kerítés lyukainak befoltozására. Már ma is az a helyzet, hogy a miniszter az irányítója kb. 25 ezer embernek (mentők, ÁNTSZ, országos intézetek dolgozói stb.), hogy fog ez a rendszer működni, ha aminiszter 200 ezer embermunkájáért lesz közvetlenül felelős? Ez maga a szocialista tervgazdálkodás.”

 

A teljes írást a nol.hu-n olvashatja el.

 

Kép forrása: www.econ.ceu.hu

 

idézet

Botka László

Óriási a tét, 2018-ban le kell váltanunk a kormányt, mert ez az utolsó esélyünk, hogy szabadon választassunk.
Előző
Következő
Önnek is van véleménye? Gyorskomment!
0
 
 

Hátralévő karakterek száma:
Válaszoljon a kérdésre: *
3    +    7    =    


Megjegyzés: A *-gal jelölt mezők kitöltése kötelező.