Új messiások?
A magyar társadalom többsége ma apatikusan szemléli azt, amit önmaga okozott önmagának, és még mindig kevesen tudják, hogy valójában mekkora a tét – írja Bonifert Mária a Népszabadságban.

Bonifert Mária szerint „rohamléptekkel szakadunk le Európától, és az Opera előtt, az Andrássy úton tüntetett néhány tízezer ember. Ez a legtöbb. Miközben arra a pártra, amely másfél év alatt a szakadékba vitte Magyarországot, szavazott a felnőtt magyarok túlnyomó többsége, több millió állampolgár. Még többen mondtak igent a (mégoly) bátortalan reformok halálos ítéletére a „szociális népszavazás” alkalmával, s csak egy elenyésző kisebbség ikszelt be nemet. A húsz éve (kisebb megszakításokkal) tartó lejtmenet a népszavazással vált véglegessé, s ezen a Bajnai-kormány egyéves interregnuma sem tudott változtatni.


A magyar társadalom többsége ma apatikusan szemléli azt, amit önmaga okozott önmagának, és még mindig kevesen tudják, hogy valójában mekkora a tét. Mondhatnánk persze, hogy mindenről a gaz politikusok tehetnek, akik hamis messiásokként választásról választásra átejtettek bennünket, de erről a magyar népmese jut az eszembe: a rút banya ráveszi a legényt, hogy cipelje ki a rőzsét az erdőből, s akkor ő öregasszonyból csodaszép királylánnyá változik. S amikor ebből semmi nem teljesül, vihogva mondja: „Már pelyhedzik az állad, és még hiszel a mesékben?”


„Hittünk bizony: a rendszerváltó ifjakban, aztán Horn Gyula három-hatvanas kenyerében, Orbán–Torgyán kert-Magyarországában, meg a hétszázalékos növekedésben, Medgyessy ötvenszázalékos béremelésében (ő meg is csinálta, sajnos), Gyurcsány száznapos programjában, s még sorolhatnám. És amikor ez rendre nem teljesült, el is zavartuk őket a következő választásokon. (Gyurcsányt speciel azért is, mert a hazugságot még be is merte vallani.)


Na persze, választások előtt nagyon kevés politikus ígér vért és könnyeket, mint annak idején Churchill. De a Fidesz ezt is mesteri szinten művelte, lekörözve minden elődjét. És gyarló az emberi emlékezet is: ki emlékszik ma már az első Orbán-kormányra? Torgyán légügyi dinasztiájára, az Ezüsthajóra, Kaya Ibrahimra és Josiph Totra, vagy a tokaji „nyerjünk, de ne mi nyerjük a legtöbbet” kormányfői gátlástalanságára? Arra, hogy nem sokkal a választások után az egyetemisták „Bocs, hogy a Fideszre szavaztam!” – feliratú trikókban rohangáltak?


Mentségünkre szolgáljon, hogy nemcsak a politikusok, hanem (tisztelet a kivételnek) mások sem nagyon jeleskedtek abban, hogy tiszta vizet öntsenek a pohárba. Generációk nőttek fel alapvető gazdasági és pénzügyi ismeretek híján,mert az iskolarendszer képtelen volt megtanítani ezeket, s azóta sem tudjuk, valójában hogyan is működik a világ, s a világban (még mindig) uralkodó kapitalizmus. Szokás azt mondani, hogy a magyarok zsigerből kapitalizmusellenesek. – írja a szerző.


A teljes cikket a Népszabadság online-on olvashatja.

 

 

idézet

Botka László

Óriási a tét, 2018-ban le kell váltanunk a kormányt, mert ez az utolsó esélyünk, hogy szabadon választassunk.
Előző
Következő
Önnek is van véleménye? Gyorskomment!
0
 
 

Hátralévő karakterek száma:
Válaszoljon a kérdésre: *
6    +    1    =    


Megjegyzés: A *-gal jelölt mezők kitöltése kötelező.