Szegénység elleni küzdelem: mit támogatna a többség?
A társadalomban kialakult két nézet (az egyik szerint az állam túl sok segélyt oszt és a munkanélküliek nem akarnak dolgozni, a másik szerint az állam nem áldoz eleget a szegényekre, a többség pedig kirekesztő) vitája nagyjából lefedte a politikai bal- és jobboldal egymás mellett elbeszélő szekértáborait és a megoldási javaslatokat így az emberek hajlamosak tények, ismeretek helyett érzelmek alapján megítélni - írja a Haza és Haladás blog.

A szegénység elleni küzdelemben nem elég tehát a helyes megoldásokat megtalálni, a sikerhez az is szükséges, hogy a megoldások a társadalom többsége számára is elfogadhatóak és támogathatóak legyenek.

 

Ahogyan a társadalmi presztízst döntően az anyagi és hatalmi erőforrások meglétével, úgy a szegénységet döntően az anyagi erőforrásoktól való megfosztottságként jellemzik. Ezért a szegénység megléte vagy hiánya igen szorosan összefügg a munkahely meglétével vagy hiányával. A személyes történtetekben, bármi is indítja el az elszegényedés folyamatát, a végeredmény mindannyiszor a munkahely elvesztése. Ha általában beszélnek a szegénységről, jellemzően külső okokkal magyarázzák a jelenséget, a leggyakrabban előkerülő okok: a munkahelyek elvesztése, a magas árak, a magas törlesztő részletek. Amint azonban közeli példákat kell mondani, az elszegényedést jellemzően a személyiség hibáiból vagy a személy hibás döntéseiből fakadó belső okokkal magyarázzák. A külső okok is belsővé válnak („ahelyett, hogy elfogadta volna a bércsökkentést, inkább felmondott. Azóta is munkát keres”), csökken a társadalmi determináció fontossága, a megélhetés nehézségeivel kapcsolatban hangsúlyt kap a pénzügyi tervezés felelőssége („sok gyereke van, felelőtlenül költekezett, aztán jött a hitelválság”), és ami talán a legfontosabb: a magánéletben bekövetkező negatív fordulatok (válás, betegség stb.) kapcsán is hangsúlyossá válik a személyes felelősség („mindenkinek van esélye változtatni magán”).

 

Az emberek fejében teljes zűrzavar uralkodik a segélyezés egyes formáit illetően. Lényegében minden, nem munkával szerzett, államtól-önkormányzattól származó bevételt segélynek tekintenek a rokkantsági nyugdíjtól a babakötvényig bezárólag – függetlenül attól, hogy alkalmi vagy rendszeres, hogy az állam adja-e vagy az önkormányzat. Ezzel együtt pontos fogalmaik vannak a segély forrását illetően, tudják, hogy hova kell fordulni az egyes „segélytípusok” igénybevételének érdekében. A segélyezés különböző alapelveinél nehezen tudnak elszakadni a jelenlegi gyakorlattól. A hozzájutás kritériumait a teljesíthetőség, és nem az igazságosság oldaláról szemlélik.
 

A segélyek, támogatások feltételhez kötésének támogatottsága jelentős, de ez a támogatás erőteljes roma-ellenes felhangokat tartalmaz. A feltételességet a romák megfegyelmezése egyik legfontosabb eszközének tartják. A romákkal kapcsolatos előítéletek erősek és az elmondott tapasztalatok igen negatívak. Elismerve, hogy vannak iparkodó romák, többségüket olyannak látják, akik elviselhetetlen életvitelükkel zavarják nem-roma környezetüket és tudatos segély-stratégiákat kiépítve biztosítják megélhetésüket. Ezzel el tudják érni, hogy semmilyen társadalmi teljesítménykényszernek ne kelljen alávetniük magukat.

 

A teljes írást a Haza és Haladás blogon olvashatja el.

 

idézet

Botka László

Óriási a tét, 2018-ban le kell váltanunk a kormányt, mert ez az utolsó esélyünk, hogy szabadon választassunk.
Előző
Következő
Önnek is van véleménye? Gyorskomment!
0
 
 

Hátralévő karakterek száma:
Válaszoljon a kérdésre: *
1    -    8    =    


Megjegyzés: A *-gal jelölt mezők kitöltése kötelező.