Privát sarok: Cigányok, többség, hidak
Az elmúlt néhány évben a cigányság helyzete vált hazánk legégetőbb társadalmi problémájává. Ez a helyzet nem egyik pillanatról a másikra keletkezett. A szélsőjobboldal előretörése, az egyre szélesebb körben terjedő nyílt rasszizmus, az uszítás az átlag állampolgár szorongását, előítéleteit és tanácstalanságát tükrözi – írja Felcsuti Péter, Molnár György és Ujlaky András.

A most regnáló kormány ezt a rendkívül összetett kérdést, úgy tűnik, javarészt közmunkával és rendőrségi intézkedések együttesével véli megoldhatónak. Ez biztosan nem megfelelő. A baloldal elképzelései sem feltétlenül jobbak, visszaköszönnek bennük is intoleráns nézetek, vagy legalábbis egyfajta gyávaság, a többség véleményéhez való alkalmazkodás.


Szűk értelmiségi közeget leszámítva, a cigányságról való közbeszéd fő megközelítésmódja ugyanis a felelős keresése: ki a hibás? Sőt, kik a hibásak: a cigányok vagy a magyarok. Csak két tipikus megközelítést említünk: az egész azért van, mert a cigányok lusták, nem akarnak dolgozni; az egész azért van, mert a magyarok rasszisták. Alapvetően mindenki szereti megmondani, hogy mit kéne a másiknak tennie a helyzet megváltoztatása érdekében. Bár, hogy a dolog bonyolultabb legyen, hallottuk már az első véleményt cigánytól és a másodikat nem cigánytól is.


Ehelyett problémamegoldó beszédmódra volna szükség. Azt a kérdést kell mindig feltennünk, hogy mit tehetünk mi annak érdekében, hogy a helyzet javuljon? Ennek előfeltétele a nem finomkodó, a közvélemény számára is érthető, ugyanakkor nagyon pontos beszéd. Ebben sajnos nagy hiányt tapasztalunk.


Ahhoz, hogy a tervezett szakpolitikai intézkedések sikeresek legyenek, nagyon jól kell meghatározni azok célcsoportját és az intézkedések szempontjait. A kérdésről több szakmai vita folyt, vannak, akik az etnikai, mások a szociális megközelítést részesítik előnyben. Megnyugtatóan ez a vita máig sem oldódott fel, sőt az EU Bizottság egy új szemléletmódot vetett fel, mivel a romák szegények, általában lakhelyük szerint is koncentrálódnak, helyes lehet területi szempontból megközelíteni a kérdést.


A kérdés csak látszólag egyszerű. Mivel nálunk nincs lehetőség a személy etnikai adatainak nyilvántartására (illetve csak személyes hozzájárulása esetén), nehéz megmondanunk, egy intézkedés szempontjából kit tekintünk romának. Igazságtalannak tűnik kihagyni a célcsoportból azokat a nem roma családokat, akik nagyon hasonló szociális körülmények között élnek, és akik legalább olyan számosan vannak, mint a romák, ráadásul sok esetben a lakókörnyezetük is megegyezik, oldjuk meg tehát a szegénység kérdését regionális megközelítésben. Valami azonban nincs rendben ezzel a képlettel.

A teljes cikket a Haza és Haladás blogon olvashatja.

 

idézet

Botka László

Óriási a tét, 2018-ban le kell váltanunk a kormányt, mert ez az utolsó esélyünk, hogy szabadon választassunk.
Előző
Következő
Önnek is van véleménye? Gyorskomment!
0
 
 

Hátralévő karakterek száma:
Válaszoljon a kérdésre: *
6    -    6    =    


Megjegyzés: A *-gal jelölt mezők kitöltése kötelező.