Megszorítás helyett: megszorítás
„Nem lesznek megszorítások”, mondta Orbán Viktor még 2011 augusztusában is, de még ezt követően is sokszor, ezt megelőzően pedig még többször emelték ki fideszes politikusok, hogy „a kormány szótárából és eszköztárából is hiányzik a megszorítás.” 

Valószínűleg egynyelvű ez a szótár, mert a Matolcsy György által hétvégén kiadott Nagy Reformkönyv angol nyelvű változatában már szerepel az „austerity” (megszorítás) kifejezés. Na persze nem mondhatjuk, hogy túlzottan meglepődtünk.

 

 

Mindez kizárólag annak fényében lehet meglepő, hogy a Fidesz egész 2010 előtti politikáját arra az ígéretre építette, hogy nincs szükség sem az állami kiadások csökkentésére, sem a bevételek növelésére, mi több, minden erre irányuló törekvést ellenzett 2002 és 2010 között. Még olyan mondatokat is hallottunk, hogy pusztán a szocialista kormány távozása százmilliárdokkal dobja meg majd a büdzsét – nos, ez persze nem következett be. Ez a felelőtlen ellenzékiség nemcsak az MSZP nagyarányú vereségéhez vezetett, de az ország eladósodottságában is közrejátszott; bármilyen reformkísérletet hajtott ugyanis végre a baloldali-liberális koalíció, a Fidesz nehézbombázókkal torpedózta meg azt. Az pedig politikai axióma, hogy igen nehéz a néppel szemben kormányozni, még akkor is, amikor erre van szükség.

 

Nem mondhatjuk, hogy kifejezett örömmel tölt el minket, hogy a Fidesznek is szembesülnie kell ezzel a problémával. Ugyan ez a jobboldal komoly népszerűségvesztéséhez vezetett, de a folyamat az országnak nem kedvez.  A baloldali ellenzék jelenleg közel sem folytat olyan populista, egész pályás letámadásra épülő gazdaságpolitikát, a Fidesz pedig (a másfélmillió szavazó elvesztése ellenére még mindig) komoly támogatottság-előnye birtokában lényegében háboríthatatlanul vezényelheti le a 2006-2010-es időszaknál sokkal többeket és súlyosabban érintő intézkedéseket. Másképpen fogalmazva: jobb lett volna, ha nem olyan kormány vezényli le a megszorításokat, amelynek társadalomképe nem annyira torz, mint a Fidesz-KDNP-é.

 

A Fidesz intézkedései ugyanis, bár szintén állami megtakarításokhoz vezetnek, elzárják a társadalmi mobilitás kapuit, a gazdagoknak adnak (illetve az ő kiváltásaikat hagyják meg), és a rászorulóktól vesznek el. Így alakult át az adórendszer, a felsőoktatás finanszírozása és a szociálpolitika is. Ezek túlzás nélkül százezrek elszegényedéséhez vezetnek, ráadásul erre a megszorítás-hullámra sem lenne szükség, ha a Matolcsy-féle – még egyszer, utoljára leírjuk: unortodox – gazdaságpolitika nem élt volna fel minden létező forrást a költségvetési tartalékoktól a magánnyugdíj-pénztári megtakarításokig.

 

Talán egyedüli előnye a történeteknek, hogy a kormány ezt követően kezdi felismerni saját hibáit. Az IMF-fel való tárgyalásokat már a Fidesz sürgeti, Matolcsy György pedig a „Nagy Reformkönyv” kiadásával győzködi a befektetőket arról, hogy Magyarország gazdasági helyzete nem is olyan tragikus, ahogyan kívülről látják. Nem csapjuk le a magas labdát, és nem kezdünk hosszas fejtegetésekbe arról, hogy Matolcsy távozása mennyivel több befektetőt vonzana az országba, mint az általa kiadott könyv. Sőt, arra is csak egy fél mondatban térünk ki, hogy a kormány továbbra is azt hiszi, kizárólag ők tudnak ebben az országban angolul, és ismételten mást írt a kiadvány magyar szövegébe, mint az angolba (például utóbbiban szerepelt a „megszorítás” kifejezés).

 

A hátrány pedig, hogy 2010-től a Fidesz főként saját hibáinak kijavítására koncentrál ezekkel a megszorításokkal. Össze sem lehet számolni, forintban mennyibe került Magyarországnak, hogy Orbán puszta hatalmi ambícióból rárontott arra az Európai Unióra, amelynek tagjai vagyunk, miniszterelnökünk pedig nemrég még elnöke volt. Az IMF-megállapodást egyébként most is az EU és Magyarország közötti vitás kérdések hátráltatják. Elképesztő, mennyi pénz folyt ki az állami költségvetésből például a Simcska- és Nyerges-közeli Közgép megrendeléseire, még ha ezek látszólag szabályos pályázatok is. Hihetetlen mennyiségű pénzt költöttünk MOL-részvények vásárlására és a gazdagoknak szánt adócsökkentésre úgy, hogy ennek gazdasági haszna elhanyagolható lett. Arról pedig már ne is beszéljünk, hogy a legújabb hírek szerint 199 milliárd forintot buktunk csak az államosított magánnyugdíj-pénzek árfolyamveszteségén.

 

Ilyen körülmények között lehet „Nagy Reformkönyv” néven kormányzati sikerpropagandát folytatni, csak nem érdemes. A fenti adatokkal ugyanis a befektetők is tisztában vannak, hiszen ez a munkájuk. Az igazi eredmények azonban csak akkor jönnek majd, ha a kormány végre elkezd egy valóban átgondolt és átlátható, a célokkal és eszközökkel is tisztában lévő gazdaságpolitikát folytatni. Tartunk tőle azonban, hogy ezt nemcsak Matolcsy György személye akadályozza, de Orbán Viktor is.

 

idézet

Botka László

Óriási a tét, 2018-ban le kell váltanunk a kormányt, mert ez az utolsó esélyünk, hogy szabadon választassunk.
Előző
Következő
Önnek is van véleménye? Gyorskomment!
0
 
 

Hátralévő karakterek száma:
Válaszoljon a kérdésre: *
5    *    4    =    


Megjegyzés: A *-gal jelölt mezők kitöltése kötelező.