Fél-Korea
"Tehát túl azon, hogy az állam polipként nyúlkál ide-oda, és a „magyar” tulajdonlást támogatja, az egészből kevés haszon adódik. Nem Dél-Korea: legjobb esetben Fél-Korea vagy az se." - írja Aczél Endre a Népszabadságban.
Fél-Korea

"Noha az Orbán-kormánynak azon kéne gondolkodnia, hogy 0,5 százalékos növekedés mellett hogyan biztosít 7 százalék körüli kamatot állampapírjai vásárlóinak – ezt a kérdést tették fel bukása előtt Silvio Berlusconinak is –, nálunk inkább Tervhivatal létesül, amely „a stratégiai gondolkodás centrumává” válik, kijelöli azokat az ágazatokat, amelyek versenyképes beruházásra-fejlesztésre alkalmasak. Kijelöli – az állam számára." - írja Aczél Endre a kormányzati gazdaságpolitika egyik újabb intézményi újítására reflektálva, egyszersmind nemzetközi perspektívába is helyezve azt.

 

"Ez a projekt úgy fél évszázadot elkésett, de értem én, mekkora csáberőt gyakorol a miniszterelnökre az állami tervezés, beavatkozás hajdan oly remekül funkcionáló ázsiai modellje: Japán és Dél-Korea. Azzal a nem jelentéktelen differenciával, hogy őt ugyanilyen erővel vonzza az állami tulajdonlás is, mely Ázsiában egyáltalán nem vált gyakorlattá. Hatalmas pénzért bevásárolta magát a Molba, kipaterolván onnan az oroszokat; s pont most, a „córesz” kellős közepén talált pénzt a Rába államosítására is. Leverte önnön stratégiai cölöpjeit: energia, járműgyártás. Rebesgetik, az Ikarus is állami kézbe kerül."

 

"Önmagában nincs kivetni való abban, ha erős, magyar tulajdonú vállalatok jelennek meg, ám vannak aggályaink. A dél-koreai „chaebol”-ok (Samsung, Hyundai, Daewoo, LG) nem (csak) attól lettek nagyok, hogy a kormányzat megszabta számukra a fejlesztési irányokat, hanem attól, hogy példátlanul olcsó hazai és százszázalékos állami garancia melletti külföldi hiteleket és mindenfajta bevásárlási és adókedvezményeket kaptak. Ma, amikor az unió és a WTO (kereskedelmi világszervezet) féltékenyen őrködik azon, hogy közpénzekből ne lehessen „versenytorzító nemzeti fejlesztéseket” végrehajtani, a minta utánozhatatlan."

 

"A koreai példa mégis felködlik. Ott az állami fejlesztések kedvezményezettjei a politikai elittel szoros kapcsolatban levő családok voltak, nálunk az állami és „magyar” tulajdonszerzések mögül rendre kikukucskál Csányi Sándor (Mol, de meglehet, egy kiskereskedelmi lánc is), Demján Sándor (ingatlanfejlesztés, bankszektor), Járai Zsigmond (biztosítótársaság) plusz a CBA-vezérkar arca. De a magyar állami és pusztán „magyar” tulajdonszerzéseknek nincs meg az a lényeges tulajdonsága, amely a koreai vállalkozást hajtotta: az exportorientáltság. E téren szinte az egész magyar gazdasági teljesítmény a nálunk megtelepedett multik foglya. Tehát túl azon, hogy az állam polipként nyúlkál ide-oda, és a „magyar” tulajdonlást támogatja, az egészből kevés haszon adódik. Nem Dél-Korea: legjobb esetben Fél-Korea vagy az se." - olvasható a Népszabadság online kiadásában.

 

A teljes írást a nol.hu-n olvashatja el.

 

Kép forrása: asiancorrespondent.com

 

idézet

Botka László

Óriási a tét, 2018-ban le kell váltanunk a kormányt, mert ez az utolsó esélyünk, hogy szabadon választassunk.
Előző
Következő
Önnek is van véleménye? Gyorskomment!
0
 
 

Hátralévő karakterek száma:
Válaszoljon a kérdésre: *
9    -    8    =    


Megjegyzés: A *-gal jelölt mezők kitöltése kötelező.