Egymillió-kétszázezer
Egymillió-kétszázezer - szavazatnak túl kevés volt. Fájdalomnak, keserűségnek, csalódásnak viszont túl sok. Túl sok, ha egyszerre ennyi ember érzi úgy: elvették a jövőjét. Miközben ki-ki azon gondolkodik, hogy miért "csak" ennyi, az első órákban, hetekben, napokban elsősorban ezzel az egymillió-kétszázezer fájdalommal kell szembenéznünk.
Egymillió-kétszázezer

Először az egymillió-kétszázezer külön keserűségnek kell kiutat, fogódzót, közösséget kínálni. Elmondani, hogy nem ők döntöttek rosszul, nem voltak balekok, a magyar valóságtól elszakadt naiv képzelgők. Hogy mennyire igazuk volt kormányváltó szavazatukban, annak bizonyításában a Fidesz máris előzékeny segítséget nyújtott. Jelképes jelentősége van annak, hogy még össze sem számoltak minden szavazatot, de a miniszterelnöki ígéretet megszegve máris épülne a rendszer szimbóluma: a Gábriel arkangyalos emlékmű. A rendszer szimbóluma, mert egyszerre vágja a képünkbe a múlt meghamisításának gátlástalanságát és a várható szép jövő irányát.

 

Most az következik, amit a Népszavában Dési János írása címében olvastam: "Újratervezés". Még nem láttam gépkocsivezetőt, aki a GPS-ből ezt a felszólítást hallva "azt már nem!" felkiáltással haladt volna tovább. Csak az a bökkenő, hogy most a gépkocsivezető és a GPS is mi vagyunk. Nincs csodatévő versenyautós és csodatévő géphang. De miközben a térképet böngésszük, szólni kell az utasokhoz. Hogy ők se szálljanak ki, mondván: akkor inkább beülnek más járműbe, vagy még inkább: már nem is akarnak sehová se menni. Törődjünk tehát először azzal, mit mondjunk és mit ne mondjunk az egymillió-kétszázezernek, annak érdekében, hogy utána többekhez is hihetőbben és rokonszenvesebben szólhassunk, mint eddig. 

 

Könnyebb azzal kezdenem: mit kerüljünk el mindenképpen, mi van a tilalmi listán. De ennek is van jelentősége, mert több rontást nem engedhetünk meg magunknak. Ami tehát szigorúan tilos: először is, miután kimorogtuk magunkat magunkban, semmiképpen se akarjuk leváltani az országot, a többi szavazót, a szomszédot, vagy azért mert másképp szavazott, vagy azért mert otthon maradt. Nem igaz az, "hogy ez egy ilyen ország". Hiszen választhatott volna ilyen utat például 2002-ben vagy 2006-ban is, vagy már a '90-es években, és mégsem ezt tette. Hasonló, és talán még veszélyesebb zsákutca, ha hősi pózban, összeszorított foggal azt ígérjük: kitartunk, változatlanul folytatjuk, megyünk tovább a lenini úton.

 

Az írás a népszava.hu-n folytatódik.

 

idézet

Botka László

Óriási a tét, 2018-ban le kell váltanunk a kormányt, mert ez az utolsó esélyünk, hogy szabadon választassunk.
Előző
Következő
Önnek is van véleménye? Gyorskomment!
0
 
 

Hátralévő karakterek száma:
Válaszoljon a kérdésre: *
0    +    2    =    


Megjegyzés: A *-gal jelölt mezők kitöltése kötelező.