Donald Trump üzenete a magyar baloldalnak
A hazai demokraták persze a Brexitből, illetve az egyre esélyesebb francia, osztrák és talán német földindulásból is okulhatnának.
Donald Trump üzenete a magyar baloldalnak

Számot kell vetni azzal, hogy az általunk ismert világnak biztosan vége. Ami szokása egyébként neki, nekünk meg az, hogy becsapjuk magunkat, azt gondolva, hogy ami bekerült a történelemkönyvekbe és érettségi tételekbe, az lezárt régmúlt, nincs vele dolgunk. Mintha nem mi rendeztünk volna az előző évszázadban két borzalmas világégést; mintha a numerus clausus és Werbőczy Tripartituma egyformán régi, rajzfilmes fóliáns lenne a múltból. Húsz-harminc év múlva (robbantsuk fel a közhelypetárdát) azt fogják „a” történelemnek gondolni, amit ma teszünk.

 

A talán legszabadabb és leghatalmasabb világhatalom elnöke egy rasszista, mizantróp, agresszív bohóc lett. Olvasom az elmúlt napok „nincs olyan nagy baj”-futamait, ó, menő és laza vélemény ez, de nem értek egyet vele. Mondjuk a hipszterkávét se szeretem. Igenis veszélyes az, ami Trumptól várható, és a kiszámíthatatlansága is. Az a bázis pedig, amire Trump sikerreceptje épül, jelen van Orbán Viktor politikájában, fontos eleme volt a Brexit-kampánynak, és használják az euroszkeptikusok szerte az unióban. De ami még érdekesebb, az az ellenfelek, a baloldali/liberális/demokrata politikai közösség kudarca – ennek tanulságairól mondok pár dolgot. Belföldi használatra. Hátha.

 

1. Nincs olyan, hogy valakinek azért „jár” a kihívói poszt, mert már régóta vár rá.

 

Mi történt Hillary Clintonnal azt követően, hogy elvesztette a 2008-as előválasztást Barack Obamával szemben? Botrányoktól sem mentes (Bengázi), inkább kudarcos külügyminiszterség, romló egészség (ne legyünk álszentek, az amerikai nyilvánosság e tekintetben meglehetősen kritikus), emailbotrány, csalinkázó álláspontok közpolitikai kérdésekben. „Laboratóriumi körülmények” között nem őt indítanák – de a pártelittel való, több mint jó kapcsolata, a „most ő jön” attitűd, meg a penetráns jelöltlista (erről később) okán megpróbálkozták. Ép ésszel senki sem gondolhatta, hogy a 2016-os Clinton vonzóbb lesz a 2008-asnál. Mire hivatkozva mondhatták volna a demokraták a szavazóknak: ez a jelölt nyolc éve még nekünk sem volt elég jó, de már jó az egész országnak? Egy legyőzött, elkopott, tuributikos politikus, akit rejtegetni kell. Obama mindkét kampányában maga volt a főszereplő – Hillaryt viszont eldugták, a reklámok jelentős részében Trumpot ekézték, míg a demokrata jelölt mellett (aki épp nem szerepel) nagyon szimpatikus emberek álltak ki.

 

Belföldre ebből annyit mentsünk le, hogy feltesszük a kérdést: akiket már többször és csúnyán legyőzött a Fidesz, vajon az elmúlt években erősebbek lettek, a társadalom többségének bizalmát bírják-e, vagy csak a régmúlt romjain kuporognak, és úgy igyekeznek a 2018-as kihívói szerepért, hogy befeszítették magukat az ajtókeretbe, mondván, ez jár nekik?

 

Az írás a hvg.hu-n folytatódik.

 

idézet

Botka László

Óriási a tét, 2018-ban le kell váltanunk a kormányt, mert ez az utolsó esélyünk, hogy szabadon választassunk.
Előző
Következő
Önnek is van véleménye? Gyorskomment!
0
 
 

Hátralévő karakterek száma:
Válaszoljon a kérdésre: *
4    *    1    =    


Megjegyzés: A *-gal jelölt mezők kitöltése kötelező.