Át kell írni a tankönyveket is - Hoffmann Rózsa az erkölcstanról
Hoffmann Rózsa szerint örvendetes, hogy egyre több magántőke áramlik a felsőoktatásba az apadó állami pénzek pótlására. Az Európai Unió bírósági joganyagát tanulmányozva arra a következtetésre jutottak, hogy jó úton járnak az oktatási reform területén - mondta el az oktatásért felelős államtitkár a HVG.hu-nak adott interjújában.

hvg.hu: A Debreceni Egyetemen 87 főt, a Pécsi Tudományegyetemen több mint 50 főt bocsátanak el az egyetemek a felsőoktatási források csökkentése miatt. Utóbbi helyen éves szinten 3 milliárd forinttal kevesebből tudnak gazdálkodni. Máshol is számítani lehet létszámleépítésekre?



Hoffmann Rózsa: A főiskolák és az egyetemek szuverén, autonóm intézmények, így az ilyen típusú intézkedéseiket nem lehet, de nem is lenne szerencsés semmilyen módon befolyásolni. A létszámleépítések mögött értelemszerűen semmiféle központi szándék nincs. Az elbocsátások és a keretszámok között azért is értelmetlen dolog bármilyen összefüggést keresni, mivel az egyetemi képzések ideje általában 5 év, a keretszámok pedig mindössze egy évig érvényesek. Ráadásul az intézmények bevételi oldalán is csak a folyó év szeptemberétől éreztetik hatásukat. Minden egyetem más-más választ ad a források csökkenésére, feltételezem, hogy alaposan megfontolták intézkedésüket.



hvg.hu: Az egyetemek az idén mennyi pénzből gazdálkodhatnak?



H. R.: Ez a Széll Kálmán tervből ismert, a tavalyi évhez képest mintegy 85 százalékra állítottuk be a felsőoktatás állami támogatását. Hozzáteszem, a felsőoktatási intézmények működése több mint 50 százalékban a saját bevételeikből történik. A hazai felsőoktatás azon az úton indult el, amelyen a nyugat-európai intézmények járnak: egyre több magántőke és pályázati pénz áramlik az oktatásba. Az Új Széchenyi Terv számos pályázati lehetőséget biztosít, így a források nem csökkennek, sőt, a felsőoktatásra fordítható pénzek a jövőben összességében nőnek.  Nincs ok tehát a vészharangok kongatására.

 

hvg.hu: A kisebb főiskolák ebből a szempontból nehezebb helyzetben vannak.



H. R.: Nem feltétlenül. A kisebb főiskolák egy részére már korábban is igaz volt, hogy sokkal inkább beépülnek környezetük gazdasági életébe, mint a nagy egyetemek. Mi egyértelműen arra ösztönözzük ezeket az intézményeket, hogy elsődlegesen olyan képzéseket folytassanak, amelyek a szűkebb pátriájukban található cégek szakemberigényére épülnek.  Egy műszaki jellegű főiskolának éppen az adja meg az igazi rangját, hogy szorosan együttműködik a környékbeli gyárakkal, üzemekkel, ellátja megfelelően képzett szakemberrel. S cég pedig cserébe ösztöndíjat folyósít a hallgatóknak, biztosítja a gyakorlati oktatásukat, majd a diploma megszerzése után munkát ad a fiataloknak. Így maga is érdekeltté válik abban, hogy az adott intézményben jó színvonalú versenyképes tudást nyújtó képzés legyen.



Ez a folyamat korábban ugyan örvendetes módon megindult, de valamiért megrekedt, a mostani intézkedéseink következtében azonban újabb lendületet vehet. Ennek egy-két jelét máris láthatjuk, alapítványok, cégek ajánlanak fel ösztöndíjakat, kollégiumi lehetőségeket fiataloknak, és nem is titkolják, hogy mindezt azért teszik, hogy magukhoz kössék a szakembereket. Szerintem igen csak gyenge lábon állna az a felsőoktatás, ha „végveszélybe” kerülne amiatt, mert egy-egy területen megszűnik vagy csökken az állami támogatás . A világ élvonalába tartozó nagy és sikeres amerikai egyetemeken például sokszor egy árva centnyi állami támogatás sincsen. A mi célunk, hogy beilleszkedjünk a nemzetközi felsőoktatási térségbe. Ezek az intézkedések a többi között ezt szolgálják.

 

hvg.hu: Megkezdődtek a konzultációk az Európai Bizottsággal a hazai oktatási törvények nyomán felmerült kérdésekről. A bírálatok nyomán elhangzottak olyan konkrét tervek, hogy hitellé alakulna át az állami támogatás, ha külföldre megy a hallgató.



H. R.: Az állami támogatást, a céges támogatást, a diákhitelt is egyfajta befektetésnek kell tekintenünk. Az üzleti szereplők esetében senki sem kérdőjelezi meg annak létjogosultságát, hogy szerződésben rögzítsék, hány évet kell a fiataloknak egy adott cégnél dolgozniuk, ha támogatják a képzését. Álláspontunk szerint, ha az állam kifizeti a diákok tanulmányainak árát, befektetésének arányában éppúgy megilleti az ellentételezés. Még a család is abból a megfontolásból finanszírozza a gyermek taníttatását, hogy áldozatvállalása megtérül.

 

A felsőoktatás beruházás a jövőbe, és nem alanyi jogon járó juttatás, hanem a képességek alapján definiált lehetőség. Ezekkel a változtatásokkal, amelyeket bevezettünk, gyakorlatilag a felsőoktatásba történő bejutás egyetlen feltételévé vált a megfelelő tudásszint. Az a beállítás, hogy a szegény gyerekek nem tanulhatnak tovább, azért téves, mert az új hitelkonstrukció, a Diákhitel II. éppen hogy sohasem látott lehetőséget teremt azoknak, akiknek korábban, bármilyen tehetségesek voltak, anyagi okokból mégis le kellett mondaniuk a tanulásról.



Az állam a jelenlegi helyzetben is több mint 70 ezer fiatal tanulmányait fizeti részben vagy egészben, ez jól láttatja, hogy a kormányzati politika a felsőoktatást fontosnak tartja, tiszteli, és támogatja a szorgalmas igyekezetet.

 

hvg.hu: Az unió nyilván nem a tandíj mértékét kifogásolja, hanem a röghöz kötésként elhíresült konstrukciót, mely szerint a fiataloknak 6-12 évet Magyarországon kell ledolgozniuk az állammal kötött szerződés értelmében.



H. R.: A röghöz kötés történelmi fogalom, és kényszert jelent. A hallgatói szerződésben azonban erről szó sincs. Az a hallgató, akit majd felvesznek az államilag támogatott helyek egyikére, önkéntesen, szabad akaratából szerződést köthet. Ez egyrészt azt hivatott szolgálni, hogy Magyarország szakember utánpótlása biztosított legyen, másrészt pedig azt, hogy akik közpénzen tanultak, azok befizetett adójukkal teremtsék meg annak lehetőségét, hogy az utánuk jövő generáció tagjai is tanulhassanak állami ösztöndíjjal.



Aki igent mond az állami segítségre, azt vállalja, hogy munkaviszonyának első húsz évéből a képzési idejének kétszeresét 6-8, 10 évet hazája javára dolgozik. Ha valaki aláírja a szerződést, de az élete valamiért mégis úgy alakul, hogy külföldre megy dolgozni, természetesen megteheti, csak akkor vissza kell fizetnie a tanulmányai költségét.



Megnéztük az Európai Unió Bíróságának az elmúlt jó pár éves joganyagát, és több olyan jogesetet találtunk benne, amely alátámasztja a társadalmi igazságérzetet tükröző álláspontunkat. Ezeknek az egyébként meglehetősen különböző eseteknek a közös vonása, hogy bíróság a közösség iránti felelősségre hivatkozva hozott olyan döntést, ami bizonyos mértékig az egyén jogait korlátozta.

 

hvg.hu: Tudna konkrét példát mondani?



H. R.: Egy futballista ügyét tudnám röviden összefoglalni, amely az Olympique Lyonnais futballcsapathoz történő szerződésről szólt. A példa ugyan nem teljesen analóg, de az ítélethozatalkor mérlegelt elv nagyon is az. A futballklub eurómilliókat fektetett egy fiatalember képzésébe, majd az illető fogta magát, és leigazolt egy másik csapathoz, ezáltal a klub „befektetése” elveszett, és ezt a bíróság méltányolta.



Az Európai Bíróság véleményünk szerint gondosan mérlegeli döntéseit. Az oktatási törvények esetében azonban nincs bírósági ügy. A Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetsége (HÖOK), amely szervezet a kezdetektől fogva ellenezte a hallgatói szerződés tényét, a Nemzetközi Hallgatói Szövetséghez, az ESU-hoz fordult panaszával. Az ESU jelzései jutottak el Androulla Vassiliou oktatási biztos asszonyhoz, aki megjegyezte: felmerülhet a gyanú, hogy a magyar felsőoktatási rendelkezések szembemennek az uniós joggal. Úgy gondolom, a konzultációink során tisztázódni fog ez a kérdés.

 

A teljes interjút a HVG.hu-n olvashatja el.

 

idézet

Botka László

Óriási a tét, 2018-ban le kell váltanunk a kormányt, mert ez az utolsó esélyünk, hogy szabadon választassunk.
Előző
Következő
Önnek is van véleménye? Gyorskomment!
0
 
 

Hátralévő karakterek száma:
Válaszoljon a kérdésre: *
9    -    2    =    


Megjegyzés: A *-gal jelölt mezők kitöltése kötelező.