A Szolidaritás tüntetéséről, avagy a demokratikus ellenzék válsága
De a speciális, magyar helyzetben Orbánt le kell váltani, a köztársaságot újra kell építeni. Ehhez pedig kell egy erős ember, aki vezetni tud, vagy egy erős koncepció, amely mögött összefognak a pártok. Nincs idő a civil dilettantizmusra, profi megoldásokra van szükség! - írja a Piroslap blog.

Még nincs itt március 15-e, még csak éppen most volt vége a Szolidaritás tüntetésének, de azért én leírom, hogy a demokratikus ellenzék megtorpant, sőt, ideiglenesen válságban van. Meg merem jósolni, hogy március 15-én sem lesz csoda, nem lesz áttörés. Meg merem jósolni azt is, hogy a Milla tüntetésén nem lesznek százezernél többen, sőt, sok tízezren sem. Miért?

 

A Szolidaritás és a Milla tüntetésének Facebook oldalának növekedését folyamatosan jegyeztem, és ábrán ábrázoltam, amelyből látszódott, hogy igen korlátos a növekedés, sőt, telítődik.

 

A Szolidaritás és a Milla hívei azt vetették ellen, hogy:

 

  1. Többen lesznek a tüntetésen. A Szolidaritás tüntetésén nem voltak többen. A szimpatizáns hírek szerint legfeljebb kétszer annyian, tízezren voltak.
  2. Lesz egy nagy hajrá. Valamennyire volt, de nem elég. Megjósolom, a Millánál sem lesz igazán nagy hajrá.
  3. Ha az emberek megkapják a fizetésüket, majd aktivizálódnak. Ez sem jött be. Az emberek bizonyára elkeseredettek, de apatikusak.

 

1)-hez egy megjegyzést, az összes facebookos "forradalom" korlátja a világban az, hogy korlátos a "hatósugara". Az egyiptomi, tunéziai facebookos forradalmak bár győzni tudtak, de ugyanezek a mozgalmak már nem tudtak győzni a választásokon. Oroszországban jelentős facebookos ellenzéki mozgalmak vannak, de nem tudták legyőzni Putyint.

 

Magyarországon is az a helyzet, hogy a demokratikus ellenzéknek pár tízezres támogatottsága van a Facebookon, és akárhogy töri össze magát, itt nem tud sokkal jobban növekedni, mert nem ér el sokkal több embert. Sem azokat, akik ugyan használják az Internetet, de nem érdekli őket a politika. Ezeket az embereket azért nehéz elérni, mert nem jutnak el hozzájuk a blogok, a linkek, a facebookos csoportok, mert nem kattintanak rá.

 

Egy sokkal nagyobb emberhalmazt viszont azért nem ér el az internetes ellenzék, mert nincsenek az Interneten. Ők soha nem fogják megtudni ezeket az ellenvéleményeket. Ezért eredményes az orbáni félcenzúra, amely "csak" az MTV-t, fő rádiókat, főbb újságokat érte el. Nagyon sok ember csak ezekből tájékozódik, és nem az Interneten olvas blogokat. Nem lehet eljutni ezekhez az emberekhez az Interneten keresztül. Illetve csak nagyon lassan, ahogy az Internet beágyazódása folyik a társadalomban. Ez azért elég lassú folyamat. Tehát az Interneten hiába van sajtószabadság, ilyen szempontból csak limitált haszna van.

 

A másik dolog ez az apátia, amelyet már említettem. De miért is apátiát írtam, és nem elkeseredettséget? A különbség az, hogy aki apatikus, az nem hisz abban, hogy van "fény az alagút végén", ami alatt itt most azt értem, hogy nem látnak egy megoldást rövid távon. Az elkeseredett ember lehet apatikus, de lehet aktív is. Az elkeseredett ember lehet, hogy odacsap, ha "hisz az odacsapásban", ha jókor és jó helyen tör ki belőle az indulat, vagy ha van valami remény, amely kulminálódni tud benne.

 

Az ma már közhely, hogy bár a Fidesznek csökken a népszerűsége, bár Orbánt egyre többen utálják, bár egyre többen csalódtak, de nincs olyan ellenzéki párt és főleg személy, aki hiteles alternatívaként felléphetne. Az ellenzéki pártok nem növekednek, és nincs senki, akiről az emberek elhinnék, hogy miniszterelnök lehetne, aki Orbán alternatívája lenne. Gyurcsány Ferenc az egyetlen, akiről a technikai alkalmasság nem vitatható, de őt meg a Fidesz karakterrombolása annyira ellehetetlenítette, hogy sajnos még ma sincs nagy támogatottsága.

 

A következő dolgok hiányoznak tehát:

 

  1. Hiteles ellenjelölt személyek.
  2. Konkrét tervek Orbán leváltására, előrehozott választásokra, sorsdöntő népszavazásra vagy az alkotmány visszacsinálására. Bármi, amiben az emberek hinni tudnának.
  3. Egy olyan társadalmi, gazdasági, ideológiai háttér, amiről az emberek megint el tudják hinni, hogy sok év alatt, de rendbe hozza az országot.
  4. A pártok és civil mozgalmak összefogása.

 

A Szolidaritás ugyanis már a tüntetés előtt két nagy dologban elbukott:

 

  1. Nem sikerült összehozni a Demokratikus Ellenzéki Kerekasztalt. Az LMP és a 4K! nélkül pedig nem vállalták be a dolgot.
  2. Árok Kornél kiebrudalása. Ebben az ügyben most nem az a fontos kérdés, hogy kinek van igaza, mert stratégiailag teljesen elrontott dolog volt. Árok Kornélt vagy az elején sem kellett volna befogadni, mert van úgymond egy pártja, vagy meg kellett volna várni, hogy akkor zárják ki, amikor csinál valamit a párttal. Most teljesen indokolatlan volt kirúgni, és totál rosszul volt időzítve a dolog. Teljesen dilettáns fordulat volt.

 

Ez a pártellenesség egyébként is egy megbukó ideológia, és fontos szerepe van a demokratikus ellenzék válságában. Volt egy idő, amikor az MSZP olyan mértékben volt utált párt, hogy sikk volt elhatárolódni tőle, érthető volt, hogy a civil szervezetek mindig úgy nyilatkoztak, hogy pártok, politikusok maradjanak távol. Aztán volt egy idő, amikor politikusokat magánszemélyként megengedtek a tüntetéseken. Abban az időben ez még érthető volt. De már rég eljárt efelett az idő, mert már sok hónapja ott tartunk, hogy előbb csak vitáztak erről a civil szervezetek, de mára ez már egyértelműen bukott felfogás.

 

A demokratikus ellenzék eddigi csúcspontja ugyanis akárhogy is nézzük, a január másodikai tüntetés volt. Ez volt a legnagyobb, ez volt az, amelynek még volt lendülete, amikor az emberek hittek valamiben (amikor ilyen pozitív kontextusban írom a "hit" szót, akkor nem naiv, vallásos hitre gondolok, hanem mindennapi pozitív várakozást a politikai, gazdasági jövőt illetően). Aztán itt kitombolták magukat, itt a politikai pártok megjelentek, összefogtak, de politikusok nem szólaltak meg. Ezen a tüntetésen halt meg az ellenzék lendülete, mert az emberek úgy mentek ki, hogy kapnak valamit, és úgy mentek haza, hogy "nem lesz itt most már semmi". Innentől fogva van az, hogy az emberek már nem hisznek abban, hogy egy tüntetés elérhet valamit, hogy van értelme.

 

Az emberek január másodikán úgymond kiélték magukat, levezették a feszültséget, amelyet az Orbán rendszer felhalmozott bennük, és ezzel ki is múlt a dolog. Azóta apatikusak, nem hisznek a rövid változásban. A 2014-es választásokban hisznek, elfogadták, hogy most már addig kihúzzuk, Orbán is megérdemli a ciklusát.

 

Hogy is van ez? Részben ez helyes is lenne. Amikor ugyebár a Fidesz jött azzal, hogy "Gyurcsány mondjon le", akkor mi mondtuk, én is mondtam, hogy a képviseleti demokrácia rendje az, hogy akit megválasztanak, az négy évig kormányoz. Talán jobban jártunk volna, ha Gyurcsány lemondott volna, de ezt nem lehetett előre látni, és nem egészen vagyok ebben biztos így utólag sem. Ebbe most nem megyek bele, mert nem fontos a kérdés szempontjából.

 

Ehhez hasonlóan a Fidesz is megérdemelne 4 évet, ha csak arról volna szó, hogy egy normális konzervatív, jobboldali, vagy bármilyen kormányzást csinálnának. Ha csak az egykulcsos adót vezették volna be, meg az egyetemi férőhelyeket csökkentették volna, ha csak megszorítottak volna, ha csak elqrták volna a gazdaságpolitikát, ha csak csalnának, lopnának, és hazudnának, akkor azt lehetne mondani, hogy hát ez rossz, szörnyű, nem ezt akartuk, szerintünk ez nem jó, de hát megválasztották őket a zemberek, a hülyeség demokratikus jog. Joga van a 2,7 millió Fidesz szavazónak hülyének lennie, joga van további sok milliónak hülyének lennie, és nem szavazni. Joguk van a hülyeségre, de a következménye is megvan, és a következmény 4 év szívás. Legközelebb majd gondolják meg jobban! Itt tart a magyar népesség nagy része: kell nekik a sok hiba ahhoz, hogy tanuljanak. Előre nem tudnak gondolkodni. De ez van, el kell fogadni, hogy most ez van.

 

De ennél sokkal többről van szó. Az önkéntes magánnyugdíjak elvétele, a Tákolmány ránk erőltetése ennyire kis támogatottsággal, a visszamenőleges törvénykezés, a demokratikus fékek és ellensúlyok leépítése, magának a demokráciának a leépítése, az önkény, a diktatúra az már többet jelent. Ezt már meg kellene buktatni, ezt nem volna szabad engedni. Erre úgy kellene reagálni, hogy sok százezer ember tüntetne, sztrájkolna, és kikényszerítene egy előre hozott választást. Sztrájkkal ezt ki lehet kényszeríteni. Lehet olyan állapotot elérni, ahol az Orbán kormány működésképtelen, az állam rendszere leáll, és át kell adni a hatalmat. Mert ugye Orbán Viktornak és körének az már nem érdeke, hogy a szépen felhalmozott vagyonát, megélhetését úgy veszítse el, hogy az ország szétesik. Mert egy totálisan tönkrement országban nem ér semmit az, amijük van. Egy bizonyos ponton már nem lehet a pénzzel sem a biztonságot megvenni maguknak, mert semmit nem fog érni a pénz.

 

No de nem tudjuk Orbánt megbuktatni, és ennek két nagy oka van. Az első ok maguk az emberek. Az emberek most már "beárazták" Orbánt. Lelkük mélyén elfogadták azt, hogy 2010-ben hibázott az ország, és most tölti a büntetését. Az emberek lenyelték azt, hogy most ez van, ilyen az ország, diktatúra van. El lehet ebben valahogy tengődni. Sajnos ez a szomorú helyzet: a magyar embereknél Orbán rendszere csak január másodikán verte ki egy kicsit a biztosítékot, de ez volt a maximum. Vagy hetvenezer, talán százezer emberben verte ki a biztosítékot, a többiben nem. És ma már majd mindenki elfogadta, hogy "akkor most már ez van". Ez van, ilyen a magyar néplélek. A magyarokkal ezt meg lehet csinálni. És ha meg lehet, akkor bizonyos szinten meg is érdemlik. Ahogy a Széchenyi írta (vagy nem írta): "Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel.". A magyarok nem akarják eléggé megdönteni ezt a kormányt.

 

A Fidesz holdudvara ugye összehozta a "Békemenetet", amely felért a január másodikai tüntetéssel. Azóta Orbán Viktor külföldön nyugodtan hivatkozhat arra, hogy ha ekkora tüntetés van a kormány mellett, akkor nem lehet akkora gond. Akkor az EU nem ugrálhat. És valóban, ezzel Orbán egy jó adag EU-s támadást ki tud védeni. Ez pedig elsősorban nem az EU-nak rossz, hanem nekünk. Ha ugyanis kimentek volna háromszázezren tüntetni Orbán ellen, akkor a vérfideszes hülyéken kívül mindenki látta volna, hogy az ellenzék jelentősen nagyobb. Az EU pedig sokkal erősebben léphetne fel Orbán ellen.

 

És itt nem az a kérdés, hogy fizetnek-e, buszoztatnak-e, lengyel áltüntetőket hoznak-e, mert ha a magyar nép meg akarná buktatni Orbánt, akkor minden körülmény ellenére kint kéne, hogy legyen az a sok százezer ember a tüntetésen. Akkor is, ha nem fizetik őket. A releváns kérdés nem az, hogy hogy tudott a Fidesz mondjuk százezer tüntetőt kivinni, hanem az, hogy az ellenzék miért nem tud kivinni többet.

 

Persze az EU meg fogja védeni a legelemibb érdekeit. Főleg, ha lesz IMF kölcsön, ha lesz, akkor azért persze bizonyos feltételeket megkérnek. De ezek inkább gazdasági feltételek lesznek. Kevésbé fognak fellépni a demokrácia leépítése ellen. Mert ez a kölcsön szempontjából nem annyira fontos. Aztán meg Orbán az is lehet, hogy kihúzásra játszik: addig tárgyal az IMF-fel, amíg baj van, és amint javul a helyzet, akkor még sem kér kölcsönt. Ezzel az IMF is ki lenne békülve. Ők, ellentétben a vérfideszes hülyék véleményével, nem akarják gyarmatosítani Magyarországot. Nem akarnak ők kölcsönt ránk tukmálni, ha nem kell.

 

A demokratikus ellenzék válságának azonban van egy másik nagyon fontos része, és ide nagyon sok részlet tartozik: ez pedig a szervezeti bénáskodás.

 

A teljes cikket a Piroslap blogon olvashatja el.

 

idézet

Botka László

Óriási a tét, 2018-ban le kell váltanunk a kormányt, mert ez az utolsó esélyünk, hogy szabadon választassunk.
Előző
Következő
Önnek is van véleménye? Gyorskomment!
0
 
 

Hátralévő karakterek száma:
Válaszoljon a kérdésre: *
9    -    3    =    


Megjegyzés: A *-gal jelölt mezők kitöltése kötelező.