A Ratkó-nemzedék újabb terhe
Egy végigdolgozott élet, generációkat eltartó járulékbefizetés után időskori munkanélküliség és elszegényedés várhat az 50-es évek népes évjárataira - írja a Népszabadság.

Ratkó nemzedékként emlegetik Magyarországon azt a korosztályt, amely az 1950-es évek első felében született. A közkeletű megítélés szerint azért születtek akkoriban kiemelkedően népes évfolyamok, mert Ratkó Anna egészségügyi miniszter megtiltotta az abortuszt, ezért nagyon sok nem kívánt gyermek is a világra jött. Ez azonban így nem igaz. Ratkó Anna rövid ideig, 1951 és 1953 között volt miniszter. Németh György közgazdász, egészségbiztosítási és nyugdíjszakértő azt mondja: a korabeli orvostársadalom nem tartotta rossz miniszternek Ratkó Annát. Megérezték, hogy komolyan veszi, amit mások csak politikai szólamként hangoztattak: valóban javítani akarta az egészségügyi ellátást, de ehhez a harmadik világháborúra készülő Rákosiéktól nem kapott megfelelő forrásokat. A leváltását eredményező egyik vádpont éppen az volt, hogy nyilvános rendezvényeken „túlígér”.

 

Nem Ratkó Anna tiltotta be az abortuszt, mert a magzatelhajtás addig is tilos volt. Kivéve, ha a terhesség kihordása veszélyeztette az anya életét vagy egészségét. Ezt az orvosok döntötték el, és nemigen ellenőrizte senki, hogy valós volt-e a veszély. Ratkó Anna minisztersége idején éppen hogy engedélyezték az abortuszt, de jogszabályba foglalták a feltételeket. Az engedély megadásáról nem a kezelőorvos, hanem erre szakosodott bizottság döntött – erős politikai elvárás volt, hogy ne nagyon engedélyezzék. Az illegális abortuszok büntetését nem a Btk. módosításával, hanem a bírói jogértelmezéssel szigorították, az ítéleteknek pedig nagy nyilvánosságot adtak. A rendőrség „rászállt” az ismertebb illegális abortőrökre, akik ennek hatására beszüntették a „praxist”. Mivel a „kereslet” nem csökkent, az addig abortuszt végző orvosok, szülésznők helyére képzetlen „angyalcsinálók” léptek, halottak tucatjait és súlyos szepszises eseteket produkálva. Ez pedig már valóban indokolttá tette az illegális magzatelhajtás elleni harcot.

 

Magyarországon a második világháború után nem volt akkora baby-boom, mint az angolszász világban és Nyugat-Európában, ahol a háborúból hazatért férfiak egyetemre, főiskolára mehettek. Ott az emberek újra bízni kezdtek a jövőben, és nyugalomra vágytak; a nők jelentős része otthagyhatta háborús munkahelyét, a kiépülő jóléti állam biztonságot ígért, s nem utolsósorban a férfiak kerestek annyit, amennyiből a családot eltarthatták. A Ratkó-éra népesebb évjáratai nemzetközi összehasonlításban nem is voltak olyan népesek, s már 1954-ben enyhült a szorítás, 1956 nyarán pedig liberalizálták az abortuszszabályozást (bár a bizottságok megmaradtak), és eltörölték a gyermektelenségi adót. Az 1954-es 223 ezres születésszám 1957-ben 167 ezerre esett.

 

Ez a korosztály a régi szocialista nagyipar és a téeszek rendszerváltozást követő összeomlásáig végigdolgozta az életét. Nemcsak azért, mert abban a rendszerben rendőrrel üldözték a „közveszélyes munkakerülést”, hanem mert bőven volt állás, és megérte: lehetett keresni, gyarapodni. Az életmódban és az élet minőségében is hatalmas a a változás következett be. A politika az 1970-es évek közepére a társadalom egészét bevonta az egészségbiztosítás rendszerébe, mind nagyobb részét pedig a nyugdíjbiztosítás körébe is. Jelentős mértékben a fiatal, majd középkorúvá váló Ratkó-nemzedék járulékai ból fedezték a többet betegeskedő idősebbek egészségügyi ellátását, a nyugellátás politikai okokból való kiterjesztését például a téesztagokra, akiknek a nyugdíjjogosultság megszerzését viszonylag könnyen teljesíthető feltételekhez kötötték.

 

Az 1990-es évek első felében, a gazdasági rendszerváltozás idején, amikor Magyarországon tartósan elveszett több mint egymillió munkahely, a Ratkó-nemzedék tagjai 36-40 évesek voltak. Tudtommal arról sem készült külön statisztika, hogy ezt a korosztályt hogyan érintette az állásvesztés. Annyi bizonyos, hogy aki hamarosan rozsdaövezetté váló szocialista iparvárosban vagy hátrányos helyzetű, leszakadó falusi térségben élt, az csak kivételes esetben talált állandó, bejelentett munkahelyet. A szolgálati idő nem szaporodott tovább, a kevés és alkalmi jövedelem a puszta megélhetéshez alig volt elég.

 

A teljes írást a Népszabadság Online-on olvashatja el.

 

idézet

Botka László

Óriási a tét, 2018-ban le kell váltanunk a kormányt, mert ez az utolsó esélyünk, hogy szabadon választassunk.
Előző
Következő
Önnek is van véleménye? Gyorskomment!
0
 
 

Hátralévő karakterek száma:
Válaszoljon a kérdésre: *
6    *    0    =    


Megjegyzés: A *-gal jelölt mezők kitöltése kötelező.